Állunk a város szélén. Egy aluljáróban. Én a falnak dőlve pötyögtetem a telefonomat. Ő csak néz. Egy idő után felnézek rá. Nézem, és ő is néz engem. Pislogok párat, majd kicsit zavartan a telefonra szegezem újra tekintetem. Furcsa, de még mindig érzem, hogy néz. Elpirulok. Ennyire nem szokott engem senki se megnézni. Újra felnézet. Ő még mindig néz. Arcát nem tudom leolvasni. De a szemei másak. Mintha azt akarná mondani: Szép vagy. De nem. Elpirultan oldalra néztem. Látom, hogy a távolból jönnek emberek. Felsóhajtok. Még mindig érzem, hogy néz. Ismételten rászegezem a tekintetem. Néztem én is Őt. Ha harc, hát legyen.~ gondoltam. Nézem én is. Arcunk meg se rebben. Legalább is eleinte. Én néztem, Ő is engem. Azok a kék szemek, egyszerűen elkábítanak. Nem tudom nem nézni őket. A szemem két csodálatos szeme között ingázik. Nem tudok betelni vele, melyiket is nézzem. Az Ő arca, még mindig kifejezéstelen. Csak néz. Kezd kicsit furcsa lenni.. Oldalra nézek, kicsit mosolyogva.
Miért nézel ennyire? - újra rápillantok, de az arcomat nem fordítom felé.
Ő nem válaszol. Ez már tényleg furcsa. Néztem még egy pillanatig, majd a telefonomra néztem. Kikapcsoltam a zenét, és a játékot, amivel előbb játszottam. Elrejtettem a készüléket a zsebem mélyébe. Unottan felnéztem rá. Még mindig nézett.
- Hé... baj van? -néztem és kicsit aggódni kezdtem. Sose csinált ilyet. Csak bambul folyamatosan. Kezdtem kicsit félni. Közelebb léptem hozzá, és picit lábujjhegyre álltam, hogy a szemünk naggyából egy szinten legyen. Néztem, ahogyan én is Őt. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést.
- Furcsa vagy.. kezdek aggódni. -mondtam halkan, mikor hirtelen átkarolta a derekamat, és szorosan magához ölelt. Az arcát a nyakamba túrta, és ölelt. Pislogtam párat. Meglepett. Néztem furcsán, de
természetesen visszaöleltem én is. Éreztem a nyakamon, ahogy veszi a levegőt, és ahogy kifújja azt. Meleg volt. Kicsit ki is rázott a hideg. Lehunytam a szememet, és erősebben megöleltem.
- Nincs baj kicsim.. -szuszogta lágy hangjával a nyakamba.- Egyszerűen csak szeretlek nézni.
Meglepődtem. Nézni.? Nem értettem, de ahogy jobban elgondolkoztam ezen a mondaton, rájöttem valamire. Ha nézel, azzal is tudsz szeretni.
Pislogva elmosolyodtam.
- Szeretlek. -mondtam, mire a fejét felemelte a nyakamtól, és újra a szemeimbe nézett. Újra azokkal a kék szemekkel. Most mosolygott.
- Én is szeretlek.
Csak ennyit mondott, majd közelebb hajolt hozzám, és ajkaink egybe forrtak.~
"Amikor úgy néz rád valaki, mintha te lennél az utolsó csoda a földön, na az a szerelem. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése