Hogy mondjam el neked csillagom?

Ismerős pillanat. A szél hűvösen fújt, én pedig fáztam. Nem is csoda, mivel csak egy rövid nadrág volt rajta, meg egy póló. Így ültem az ablakomba. A lábamat lelógattam, és a kis combzoknin szinte átfújt a hideg szellő, mintha nem is lett volna rajtam zokni. A fülembe szólt a zene, nyugtató, és lassú..elgondolkoztató zene. Low Shouldertől a Through The Trees. Nem rég ismeretem meg a számot, viszont a mindenem lett.
Olyan fél 11 körül lehetett, és én csupán magamat ölelve, ültem, és hallgattam a zenémet. Semmi érdekes.
Ám ez megváltozott, jött az amitől tartottam. Gondolkoztam. Túl sokat is.
Nem jó, ha sokat agyalok, mert akkor gondolatok követik egymást, és képes vagyok beképzelni dolgokat.
Az esti kis szellőhöz szerencsére nem társultak felhők, így teljesen láthattam a tiszta égboltot, és a sok sok fényes csillagot. Tekintetem a már jól ismert csillagomat kereste, és meg is találta. "A 3 közel álló csillagok közül a középső. Azért, mert ott van a 2 legfontosabb támasz, a barátaim, és a családom".
Erre a gondolatra elmosolyodtam. Visszaemlékeztem, hogy hogyan is találtam meg a csillagomat. Egyik tavaly nyári este, ugyan így.. az ablakomból néztem az eget, és akkor pillantottam meg. Jó volt vissza emlékezni. De gondolataim nem fáradtak, minden jött egymás után.. A múlt, a jelen, és a jövő.. mi lesz ha? Mi fog történni? Miért fog az történni? Mi miért van? (...)

Egy kis kusza gondolatmenet..