vérszomj.

Csak ültem szótlanul az ágyon.  A fekete hajú fiú csak fel-alá járkált a szobában. A szobában érezni lehetett a feszültséget, szinte beborította az egész helyet. Az ágyon ülve tekintetemet, nem vettem le a fiúról. Kai, mint valami veszett egér nem nyugodott le, így járkált tovább. Feszengett, ahogy én is. Próbáltam nem mocorogni az ágyon, te tudtam, hogy rosszat tettem. Felhoztam az egyetlen gyenge pontját. A régi szerelmét, Saraht.

Tudtam, hogy nem kellett volna rákérdeznem, mikor erre a témára értünk, de egyszerűen rákérdeztem, így nem gondolkoztam mielőtt megszólaltam. Éreztem, hogy mennyire zavarja ez a téma. Mikor rákérdeztem, rájöttem, mert elfintorodott, úgyhogy tovább kérdeztem.: - Milyen érzés volt.?

Tudtam, hogy ezzel a kérdéssel egyszerűen felrobbantom a benne levő elnyomott vérszomj vágyat. Mikor elmondta, hogy szerelmét egy vámpír ölte meg, és hogy jól ismerem ezt a vámpírt egyből tudtam, hogy saját magára céloz. Komolyan képes volt megölni azt az egyetlen lányt, akiért bármit megtett volna? Ezek után nekem is vigyáznom kellene azzal, hogy közel kerülök hozzá. - Pontosan nem tudom elmagyarázni. –Sóhajtott fel, és megdörzsölte a szemét.

Éreztem, hogy ideges lett. Engem ez a téma kicsit felzaklatott, pontosabban az, hogy képes volt megölni Saraht. Ő pontosan tudta, hogy egyszerűen irtózom ettől a dologtól. A puszta gondolattól, hogy a lány vérét issza, megszomjazott. Ráadásul hallotta, ahogy felgyorsul a szívem.

Valami kapocs alakulhatott ki kettőnk között. Én szinte éreztem azt, amit ő. Ha boldog volt, én is boldog voltam, viszont ha ideges volt, engem szó szerint elfogott a pánik. Ahogy erről a témáról beszéltünk egyre idegesebb lettem, így a pulzusom a magasba szökött, és ezt Kai jól érezte. Szinte hallotta, ahogy a szívem ver, és ez csak megerősítette magában azt a gondolatot, hogy nagyon éhes.

- És milyen érzés volt neki.? Milyen egy embernek, ha megharapják, milyen akkor, ha ő is akarja? – Kicsit belemarkoltam a takaróba, de a tekintetemet nem vettem le róla. Érezni lehetett, ahogy az éhség ködként tölti be a szobát, és ez engem is átitatott.

- Nem tudom. –Nagyot nyelt, rám pillantott, de szinte azonnal elkapta a tekintetét.

- Érezte?

Rosszul lettem a gondolattól, hogy a volt szerelme úgy volt együtt Kai-val, ahogyan én még soha. Ő is akarta, hogy megharapja a fiú, de eddig én nem vágytam rá, valószínűleg ezért is volt borzasztóan kellemetlen. Lehetséges, hogy ezért kérdezősködtem tovább. Volt bennem valami beteg kíváncsiság is, de közben azt is gondoltam, igazságtalan, hogy ez a lány olyat tapasztalhatott meg vele, amit én nem.

- Igen. Vagyis gondolom, élvezte. Nem tudom. –beletúrt koromfekete hajába, és fájdalmas pillantást vetett rám. Tekintetében éreztem a fájdalmat, de a vágyakozást is. –Miért akarod tudni? Mire próbálsz rájönni?

- Mit éreznék? – A hangom lány és halk lett, mire a fiú abbahagyta a fel-alá járkálást. Igazán nem tudom, szándékosan csináltam-e, vagy csak amiatt volt, hogy mindent éreztem, amit Kai érzett, és ez zavarta meg az elmém. – Ha most megharapnál…fájna?

- Egy pillanatig. –Megnyalta az ajkát, és rajtam tartotta a tekintetét, a légzése pedig nehezebb lett. –De aztán életed legcsodálatosabb érzését élnéd át. A harapásból indul ki, és hőként árad szét a testedben, a szívverésed pedig felgyorsul. Fájnia kéne, de nem fáj. Az érzékeid megőrülnek, de fantasztikus érzés… - Elhallgatott és nagyot nyelt. –Persze… csak ha nem ellenkezel…

- És te mit éreznél? –Kérdeztem, mire halványan elmosolyodott.

- Én is ezt. Csak nekem még jobb. Semmi mást nem fogható hozzá.

A szemében ugyan az a éhség tükröződött, amit egyszer régen Rem szemeiben is láttam, mikor meg akart harapni, és bár tudtam, hogy rossz ötlet Remre gondolni, nem tudtam megállni.

Kai nagy levegőt vett. Biztosan észrevette a változást, ahogy a pulzusom hangosabb és gyorsabb lett. Beleharaptam a szám szélébe, hogy fékezzem a saját vágyamat, és ekkor éles fájdalmat éreztem az alsó ajkamban. Nem tudom megmondani, szándékosan tettem-e, de Kai azonnal észrevette. A pupillája kitágult, és remegve fújta ki a levegőt.

Olyan erősen haraptam az ajkamba, hogy kiserkent a vérem. Ne volt sok, de ezen a ponton már a legapróbb csepp is elég volt Kainak ahhoz, hogy elveszítse az önuralmát.

Olyan gyorsan lépett hozzám, hogy nem is láttam a mozgását. Hirtelen megjelent az arca közvetlenül előttem, úgy éreztem, zöld szeme egyenesen belém lát. Elképesztően mohó volt a tekintete, de a vágyakozáson túl volt benne valami más is.

-          Te leszel a vesztem – suttogta olyan lassan, hogy alig hallottam a fülemben dobogó vértől.

Felszegtem az állam, dacosan és kihívóan, felfedve a nyakam sima bőrét. Megkísértettem őt, pedig tudtam, hogy a vesztemet okozhatja.

Lehunyta a szemét, előrehajolt, és gyengéden lenyalta ajkamról a friss vért. A számra tapasztotta az ajkát, hogy egy csepp se vesszen kárba. Felnyögött.

Amint összeért az ajkaink, valami csodálatos gyengédség lett úrrá rajtam, é ívbe feszült a hátam. A szívem remegni kezdett, és ez az erőteljes remegés kisugárzott minden irányba, míg csak az egész testem borzongani nem kezdett.

Amíg Kai szájon csókolt, azt hittem, felrobbanok. Éreztem a nyelvét a saját véremet, és az intenzív izgalmat is, amit átélt. Végre teljesen saját akaratomból akartam a csókját. Végre akartam őt. Önszántamból.

A szája éhes volt, de nem volt a csókjában semmi erőszakos vagy durva. Izmai reszkettek attól, ahogy erővel visszafogta magát. Tudtam, mit akar tenni velem. Olyasvalamit, amit boldogan engedtem volna neki, és éreztem, milyen keményen kell harcolnia önmagával, hogy ne tegye.

Miközben ajka egy pillanatra sem szakadt el az ajkamtól, óvatosan az ágyra fektetett, és nekinyomott a puha matracnak. Aztán rám feküdt, és én éreztem, ahogy a szíve az enyém felett dobog.

A hajába túrtam, és megpróbáltam magamhoz húzni. Bármilyen közel is volt, tudtam, hogy sosem lehet elég közel hozzám. A bőröm alatt akartam tudni őt.

Kétségbeesetten érezni akartam őt, ezért a pólója alá csúsztattam a kezem.  A bőre, ami általában hűvös volt, most szinte perzselt. Csodálatos érzés volt, ezért a húsába mélyesztettem az ujjaim, ő pedig felnyögött. Az ő keze is a pólóm alá csúszott, tenyere szinte égette a hasam reszkető bőrét.

Sikerült elszakadnia a száját, az enyémtől, és ajkai a nyakam csupasz bőre felé kalandoztak, a lüktető vénák után kutatva.

Az éhségünk fájdalmasan erős volt. A testem a testéhez préselődött, szinte könyörögtem, hogy harapjon, de ő hirtelen felhördült, és kitépte magát a karjaimból.

- Mi az? –kiáltottam, és feltérdeltem. A szoba másik végében állt, zihálva és reszketve. Légzése egyenetlen volt, szemében vad szenvedély lobogott.

- Annyira szeretném, de nem fogok tudni uralkodni magamon…- Sziszegte ki a fogai között.

- Na és? –Mély levegőt vennem is nehéz volt, nemhogy beszélni, úgyhogy alig tudtam megszólalni. Elcsábított a vágy az iránt, hogy vele legyek. Elborított a gondolat, hogy Kai végre úgy csókolna, és úgy bánna velem, amire vágytam egész életemben. – Megérné. Azt akarom, hogy csináld, és nem érdekel, mi az ára.

- Igen?- Bizonytalanul nézett rám, aztán bólintott. –Igen. Engem se.

Az ágy szélén ültem, ő pedig gyors tempóban odasétált hozzám, és olyan erősen ölelt, hogy nem kaptam levegőt. De az oxigén többé már nem is tűnt olyan fontosnak a számomra.

Csak az számított, amit akkor éreztem, amikor az ajka az enyémhez ért. Olyan erősen csókolt, hogy az ajkamból friss vér fakadt, mire szenvedélyesen felnyögött. Csókja nem vadult ennek ellenére, inkább még gyengédebb, és figyelmesebb lett. Lassan hátradöntött az ágyára, és újra felém mászott, majd az egész testével hozzám simult. Kívántam. Kívántam, hogy érezhessem. A csókja édes volt, de nem tartott sokáig. Éreztem, ahogy egyre több erőt tart vissza magában, így nem volt meglepő, hogy elhajolt tőlem, és a szemembe nézett.

- Nem félsz?- Halkan beszélt, alig hallottam a szavait a hangosan dobogó szívveréseimtől. Vágytam a csókjaira, vágytam a harapására. Az ujjaimat a hajába fontam, és mélyen a szemébe néztem.

- Nem…- Próbáltam összeszedni magam a kábulatból, legalább annyira, hogy valami értelmeset mondjak. – Tudom, hogy frászt kéne, kapnom ettől a gondolattól- nyeltem egyet, majd kicsit az ajkaira pillantottam – de nem félek. Lehet, hogy ostobaság, de biztonságban érzem magam veled.

Szemében szenvedély tüze égett, ám arcán egy huncut kis mosoly húzódott, és ebből rájöttem, hogy akaratomon kívül éppen felbíztattam rá, hogy megijesszen.

A kezeit a fejem mellé tette, és jobban hozzám simult a testével, ami eddigre már izzott a melegtől. Az arca épp előttem volt, és olyan közel hajolt hozzám, hogy az ajka szó szerint az ajkamhoz ért, ám sajnálatomra, most nem akart megcsókolni. Zihált még, de próbált uralkodni magán.

- Na és most? Félsz?

- Nem. Kéne? –mosolyodtam rá kicsit kihívóan.

- Talán igen. –A hangja most mély volt és rekedt, a szeme pedig szinte átlátott rajtam, ahogy az arcom tanulmányozta.

Láttam, ahogy lejjebb siklik a pillantása, egészen a nyakamig, és felgyorsult emiatt újra a szívverésem. Mélyet lélegeztem, és éreztem, milyen tiszta illatot áraszt: szappan és mentolos fogkrém. Nem csoda, nemrégiben volt tusolni. Az arckifejezése elkomorodott, és egyre közelebb hajolt, de ajkainkat nem érintette össze, inkább a nyakamat vizsgálta.

- Hallod a véremet. –szólaltam meg halkan.

Nem válaszolt, csak lassan elfordította a tekintetét a nyakamról, és a szemembe nézett. Éreztem az éhségét, ahogy egyre jobban átjárja a testét, és erőlködik ennek elnyomásában. Ez az érzése valami furcsa vággyal töltött el.

- Milyen a hangja? –kérdeztem újra.

- Olyan a hangja, mint…- kezdte, és kifújta a levegőt, ami szinte úgy hangzott, mint egy nyögés-, mint a zene.

A szemében megjelent valami sóvárgás, és a szívem megremegett. Gyönyör tükröződött Kai arcán, és egy pillanatra elárasztott a melegség, amit az ő éhsége, és vonzalma okozott.

- Rei… - Hosszan fújta ki a levegőt, aztán keserűen elmosolyodott. - Még mindig hasonlítasz rá.. –mondta, aztán eltolta magát tőlem, felállt az ágyról, megfordult, és elindult az ajtó felé. Ez a hirtelen váltás és a saját vágyakozásom megijesztett.

- Mi? –Felültem én is gyorsan, és egyből utána iramodtam. – És ez zavar?

- Igen. –Helyeselte Kai, és ment tovább az ajtó felé, majd kinyitotta azt, és kiindult. Elkaptam az ajtót, mielőtt még becsapódott volna mögötte, és mentem a nyomában. –De fogytán van az akaraterőm.

- Megharaphatsz, ha akarsz –ajánlottam fel segítőkészen. Tudtam, hogy nagyon akarja, és nem tűnt olyan nagy ügynek az egész. –Szeretném.

Megállt a folyosón, én pedig pár méterre lemaradtam mögötte, úgy figyeltem. Gúnyosan felnevetett, és felém fordult.

- Megölnélek. –mosolya, most gonosz volt, és bántó, szinte lenézett, amiért utána futottam.

- Bízom menned. –mondtam halkan és egy kicsit felé léptem. –Miért nem akarod megtenni? – Az elkeseredett vágyakozása miatt én is megkívántam őt, és nem értettem, miért nem fogja magát és harap meg.

- Nem tehetem Rei. –Az arckifejezése komoly volt, aztán elkapta rólam a tekintetét, mintha elszégyellte volna magát. – És nem fogok többet ezen vitatkozni. - megrázta a fejét kicsit- Nem fogok tudni nemet mondani neked legközelebb.

- Akkor ne tedd. –újra felé léptem, és már csak egy nagy lépés választott el minket egymástól- Kai én szere…

- Rei! –hangja erős volt, és rémisztően ideges. - Nem vitatkozom. –Tekintetét rám szegezte, ami szinte ölni tudott volna. Elhallgattam, és hátraléptem ijedtemben egy lépést- És ezt a témát lezárom. Menj vissza a szobába!

Csak álltam egy helyben, míg ő hátat fordított nekem, és gyors léptekkel eltűnt a látóhatáromból. Nem tudtam megszólalni, csak azon gondolkoztam, hogy, hogy lehet ez. Eddig akárhányszor megharapott vad volt velem, ezért sem akartam vele lenni, de most, mikor élveztem is azt, hogy a közelében lehetek, ellenszenves lett, és elfutott előlem. Valami még nem mondott el. Valami fontos dolgot titkol el előlem, de mégis mi lehet az?