Tiltott gyümölcs.

Mindenki ismerheti ezt a kifejezést szerintem. Nagyon visszatérve az eredetéhez még a Bibliához nyúlnánk vissza, mikor Éva a tiltás ellenére egy belső hang késztetésével mégis megszerezte a tiltott almát. Eddig én is csak egy szólásnak hittem az egészet, és nagyot mosolyogtam rajta, mikor valaki példálózott. Viszont ha belegondolunk, és ezzel a gondolattal élünk felmerül a kérdés: aki a tiltás ellenére eléri azt amit amúgy szeretne, de nem szabadna, akkor az vétkezik, az rossz dologba vágta a fejszéjét?

Sietnünk kellett volna, de mi csak lassan, nekünk kényelmes tempóba sétáltunk ki az állomás felé. Szerencsére nem volt nagyon hideg, kellemes kora tavaszias volt az időjárás. A szél se fújt viharosan, inkább csak egy kis szellő mozgatta meg a fák ágait. Már délután hat óra is elmúlt, szóval nem volt világos. A fényt az utcai lámpák adták, ami persze nem volt valami fényes, szóval félhomály borította a város utcáit.
Kazamával sétáltam. Mindketten bele voltunk mélyülve a beszélgetésbe, és éppen az aznapi dolgokat elevenítettük fel. A szenvedést, a nevetést, és azt, hogy együtt volt a kis csoport, és ha csak pár óráig is, de jól éreztük magunkat így együtt. A fekete hajúnak bizonyára van egy ilyen tudatos álomképe, hogy hogy szeretne kinézni véglegesen, és ezek miatt, ő úgy gondolta, hogy 20-as fültágítóra van szüksége, így aznap az 5-ös füléből hirtelen 7-est csináltunk. Szegénykémnek nagyon fájhatott, de kitartó volt, és kibírta.
Éppen felidéztük a vicces pillanatokat, és ahogy szegény szenvedett, mikor megtoppant, és megfogta a saját fülét, megbizonyosodva arról, hogy milyen állapotban lehet tapintás alapján. Én megálltam mellette, és csak figyeltem az arckifejezését. Mikor megérintette a fülcimpáját a szemöldöke picit megrándult, úgyhogy értelmezni tudtam, hogy fájhat neki.
-Megnéznéd?- tekintete rám szegeződött, és én meg automatikusan közelebb léptem hozzá, hogy megnézzem amire kért.
A sapkáját finoman feljebb húztam, hogy ne lógjon rá a fülére, és így jobban meg tudjam nézni a tágított részt. Be volt dagadva, és kicsit vérzett is. Egy szóval nem volt valami szép.
Mikor szemügyre vettem, és eltároltam magamban, hogy nincs jó állapotban szegény a fiúra néztem. Ő a csoki barna szemeivel nézett rám, és már nyitottam is az ajkamat, hogy közöljem vele a tényeket. Viszont ezt nem tudtam megtenni. Elakadt a lélegzetem, mikor a tekintetünk találkozása után ,mint egy oroszlán, -ráveteti magát a prédájára- ő is eképpen cselekedett. Az ajka az enyémhez tapadt.
Tudtam, hogy nem szabad ezt tennem, mivel Kazama számomra tiltott gyümölcsnek számított.
Nem tehettem semmit, nem volt szabad, egyértelműen tilos volt számomra bármit is tennem, hagynom neki. Ezek után automatikusan hátra léptem, hogy eltávolodhassak tőle, ám ő közelebb lépett, és a mögöttem lévő ház oldalához lapítva hozzám simult. A szívverésem felgyorsult, arcom kivörösödött, és a levegőt is szaporán kezdtem venni. Kezdtem teljesen elveszni a pillanatban, és a türelmem is elfogyott. Nem tudtam tartani magam, és inkább hagytam hogy had történjenek a dolgok. Elveszett a józan eszem is és nem érdekelt akkor már, hogy számomra ő tiltott személynek számít.
Viszonoztam a csókot. Akartam őt és ő is akart engem. A pulzusom teljesen az egekbe szökött, és minden megszűnt körülöttünk. Belemarkoltam a kabátjába, és ő csak vadul csókolt. Nyelvünk táncot járt, és az ajka nem akarta elereszteni az enyémet. Viszont a pillanat nem tartott sokáig, mivel az oroszlán megtörte azt, és elvált tőlem. Kissé kábán a történtektől a falnak dőlve próbáltam lenyugtatni magam, majd egy idő után a fiúra pillantottam. Ő is engem nézett, bár már egy-két lépéssel távolabb állt tőlem, mégis kitudtam olvasni a tekintetéből, hogy elégedett. Elégedett magával, és azzal amit tett. Büszke volt magára.
Nem tudtam, hogy ezt eltervezte-e, vagy csak megragadta az éppen jónak adódó pillanatot, és lecsapott rá.
Mikor sikerült lenyugtatnom magam, normálisan megálltam előtte. Ő csak mosolygott, szinte a fogai is kivillantak. Olyan érzésem volt, mint aki éppen magában gratulál magának, és kezet ráz a belső énjével. Egyértelműen elégedett volt magával, viszont bennem kavarogtak az érzelmek.
Tudtam, hogy amit tettem, azaz tettünk azt nem kellett volna, viszont nagyon jó volt. Én ennek ellenére felrúgtam a "tiltott gyümölcs" első számú szabályát, miszerint, "nem szabad".
Nem tudtam mit kezdhetnék, akartam őt, jó volt amit tettünk, viszont tudtam, hogy nem szabad.

Akkor, aznap este értettem meg ennek a kifejezésnek a jelentését, és azt, hogy nem könnyű, sőt igen is nehéz ezt betartani. Viszont, akkor egy valamit megtanultam...

A tiltott gyümölcs a legédesebb!