Az a huncut mosoly

A mozi teremben ültünk. A film már 15 perce ment, nem volt valami unalmas, így tekintetem a filmvásznon volt végig. Mellettem csak néha hallottam ahogy Tetsuya elrágcsálja a popcornt. Viszont amint oda akartam volna nyúlni a kukoricáért, sajnos nem az fogadott. A fiú kezében épp az üdítő ital volt, így ahogy odanyúltam, kivertem a kezéből a poharat, ami leesett, és rám borult. Teljese kólás lettem, így egyből felszisszentem.

- Hé, jól vagy? -a kékség hangja szakította félbe a filmet.

Önkéntelenül elkezdtem leseperni a még megmaradt folyadékot a ruhámról, ám az addigra felszívta magát a pólómban.

- Persze - válaszoltam, bár cseppet sem voltam jól. Az üdítő nagyon hideg volt. - Kimegyek. - jelentettem ki, és már fel is álltam a székemről.

- Veled megyek.

- Nem muszáj, nézd csak a filmet.

- Veled megyek. - nyomatékosította a szavait, és ezt tettekkel is megtámasztotta.

Kipördültem a folyosóra. Éreztem, hogy Tetsu mögém kerül, kényelmetlenül közel, alig érintve engem. Egész addig maradt, míg ki nem értünk a teremből.

Az ajtó másik oldalán megfogta a karomat, és végigvezetett az előcsarnokon, a női mosdóig. Bekormányozott az ajtón, bezárta majd nekidőlt. Meglepetten pillantottam rá, hogy csak így, ilyen nyugodtan besétál a női mosdóba.

- Innen, már menni fog.

- Biztosan? - hangja kicsit szórakozottnak tűnt.

- Biztosan.

Magabiztosnak tűntem, viszont ezt valószínűleg ő nem vette észre, mivel egy buja mosoly jelent meg az arcán. Viccelődött rajtam. Vagy, csak zavarba akart hozni?

Ekkor Tetsuya közelebb lépett hozzám, és én ugyan úgy, egy lépést hátráltam tőle. Arcán a mosoly vigyorrá nőtte ki magát, ám nem hátrált meg. Tetszett neki az, hogy ezt váltja ki belőlem, így közelebb lépett. Addig hátráltam, ameddig el nem értem a mosdóban levő pultot, melybe a tenyerem a szélébe mélyedt. Közelebb jött hozzám, kiszorítva a személyes teremet.

- Hoztál váltó ruhát?

Hangja még mindig játékosan csengett, így már biztosra vettem, hogy jól szórakozik a balszerencsémen. Rossz előérzetem volt.  Tetsu cipője hozzáért az én cipőm orrához. Kezdtem nyugtalan lenni.

- Mert, szívesen segítek átöltözni, ha gondolod. - hangja ekkor játékosan lággyá vált.

A szívem idegesen dobbant egyet. A kezem Tetsuya hasához préselődött, ami olyan kemény volt, hogy még a bőre sem mozdult. Értelmetlen volt fenntartani a védőfalat kettőnk között, hiszen egy óriási elektromos kerítés láttán sem éreztem volna magam biztonságban Tetsutól.

- Nyomást gyakorolsz a személyes teremre - mondtam hátrafelé araszolva.

Tetsuya mosolya, csak még szélesebb lett. Hogy lehet ennyit vigyorogni? Nem fárad el az arca?

- Nyomást gyakorlok?

Néhány hajtincsemet a fülem mögé tűrtem, és egy jókora lépést tettem oldalra, a mosdókagyló mellett.

- Bekerítesz. Szükségem van...térre. - Határokra volt szükségem. Akaraterőre. Az ajtóhoz kellett volna rohanjak, és mégis... nem tettem. Próbáltam meggyőzni magam, hogy azért maradok, mert ki kell tisztítanom a pólóm, ami részben igaz is volt. A dolog másik része volt az, amin nem akartam mélyebben elgondolkozni. Az, hogy vajon micsoda Tetsuya. Vajon tud-e azokról a dolgokról, amiket Shiki mesélt.

- Baj, hogy közel vagyok?

Tetsuya, lágy hangja zökkentett ki a gondolatomból, így a fiú kék szemébe pillantottam. Hosszú pillanatig nézte, az tengerkék szemeit. Szép szemei voltak, már-már túl szépek. Nem természetesek.

- Titkolsz előlem valamit?

Úgy gondoltam, hogy ez a kérdés ki fogja zökkenteni, így talán esélyem lesz egy kis személyes térre, de nem így lett. Arcán a vigyor, kissé alább fagyott, de nem lankadt le.

- Sok mindent titkolok előled, Cammie.

A belsőm felkavarodott.

- Mint például?

- Például azt, hogy érzem itt magam bezárva veled. - Tetsu egyik kezét a tükörre tette mögöttem, és felém hajolt. - Fogalmad sincs, milyen hatással vagy rám.

Megráztam a fejem.

- Nem hiszem. Ez nem jó ötlet. Ez nem helyes.

- A helyesnek sokféle formája létezik. - mormolta Tetsu. - És mi még mindig a biztonságos zónában vagyunk.

Biztos voltam benne, hogy az agyam önfenntartó fele azt sikítja: Fuss! Sajnos, vér dobolt a fülemben, és nem hallottam rendesen. Nyilván nem is gondolkodtam rendesen.

-  Határozottan helyes. Általában helyes. - folytatta- Leginkább helyes. Talán helyes.

- Most talán nem. - Vettem egy mély levegőt. A szemem sarkából észrevettem, hogy a falon van egy tűzjelző. Három, talán négy méterrel arrébb. Ha gyors vagyok, át tudok vágni a helyiségen, mielőtt Tetsu megállítana. A biztonsági őrök iderohannak. Biztonságban lennék, és ki tudnám tisztítani a pólómat, anélkül, hogy bármi is történne kettőnk között. És ezt akarom...ugye?

- Nem valami jó ötlet. - mondta Tetsu, lágyan ingatva a fejét.

Azért én odarohantam a tűzjelzőhöz. Tetsuya villámgyorsan elkapta a felsőm szegélyét. Magához rántott. Alig volt hely kettőnk között, csak egy vékony levegőréteg, de Tetsu azt is kirekesztette valahogy.  Ujjperce a köldökömet súrolta. Forró és jéghideg hullám öntött el egyszerre. Közel volt hozzám, nagyon közel.

- Legyünk őszinték, Cam'. Nincs nálad egy másik, tiszta, vagy legalább is száraz felső. Rajtam van egy póló, egy ing, és egy pulóver.

- Nincs erre szükségem.

Tetsu felnevetett. Nem hirtelen, de mély vágy volt a nevetésében. Tekintetéből eltűnt az él, és teljesen rám koncentrált. A mosolya ravasz.. de lágyabb. A köldököm mögött táncolt valami, és lejjebb tekergőzött.

- Az ajtók zárva - mondta a kékség. - És kell neked a száraz ruha.

Kezei a hasamtól a derekamra csúsztak, mire kissé megrezzentem.

- Megijedtél? - suttogta Tetsuya.

- Nem.

- Hazudsz.

A pulzusom kissé felgyorsult.

- Nem félek tőled.

- Nem?

Gondolkozás nélkül kezdtem beszélni.

- Talán csak attól félek, hogy ... - Átkoztam magam, amiért egyáltalán belekezdtem ebbe a mondatba. Most mit kellene mondanom? Van egy barátom, akivel nem mondhatom el senkinek, hogy együtt vagyunk? A barátom valamilyen vadász, akinek lehet szuperereje van? Épp készültem bevallani neki, hogy jelenleg minden megrémít, de ez csak olaj lenne a tűzre, hogy szélesebb vigyora legyen. - Talán csak attól félek, hogy... hogy..

- Kedvelsz?

Lefagytam. Egyből elnéztem más merre,nem bírtam állni a tekintetét.

- Nem! Határozottan nem! Nem ezt próbáltam elmondani. - próbáltam védekezni, de Tetsu lágy nevetése valamiért megzökkentett. Éreztem, hogy arcom felforrósodik.

- Túlságosan is pimasz vagy Cammie. - mondta, kezemmel ekkor megpróbáltam eltolni magamtól.

Tetsu a mellkasához szorította a kezemet, és lehúzta a pólóm ujját a csuklómról, eltakarva vele a kezem. Ezt ugyanilyen gyorsan megismételte a ruhám másik ujjával is. Megfogta a póló anyagát, így a kezemet csapdába szorította. Tiltakozásra nyitottam a számat, de ő gyorsabb volt. Félelmetesen gyors, ugyan is, egy szempillantás alatt nyúlt a hátam mögé, megfogva a pólóm alját, és lehúzta rólam. Amint észhez kaptam Tetsu közelebb húzott magához, és nem hagyta ennyiben. Hirtelen felemelt, és a pultra tett. Az arcom egy vonalba került az övével. Egy sötét, hívogató mosollyal tartott ott. És akkor jöttem rá, hogy ez az a pillanat, ami napok óta táncol a képzeletem határán. Csak nem feltétlen Tetsuya szereplésével.

A pult szélére araszoltam, lábam Tetsu két oldalán lóbálva. Valami belül azt súgta, hogy hagyjam abba - de a hangot az agyam leghátsó zugába száműztem. Tetsu szétterpesztette a kezét a pulton, pont a csípőm mellett. A fejét oldalra billentve közelebb húzódott. Az illata, ami olyan volt, mint a sötét, nyirkos föld, teljesen lehengerelt.

Két éles lélegzetet vettem. Nem. Ez nem jó. Tetsuval nem. Nem szabad.

- Menned kellene. - leheltem. - Határozottan menned kellene.

- Ide? - Ajka vállamon volt. - Vagy ide? - Felkúszott a nyakamra.

Az agyam képtelen volt előrukkolni bármilyen logikus gondolattal. Tetsu ajka felfelé barangolt, az állkapcsomhoz, gyengéden szívogatta a bőröm..

- Elzsibbadt a lábam. - csacsogtam. Totális hazugság volt. Egész testem bizsergett, a lábamat is beleértve.

- Azon segíthetek. - Tetsu keze a csípőmre zárult.

Hirtelen megszólalt a mobilom, mire egy nagyot ugrottam. Kissé nehezen lélegezve elhúzódtam Tetsutól. A telefon másodszor is megcsörrent.

- Hangposta. - mondta suttogva Tetsu, miközben már az orcámat puszilgatta.

A tudatom mély zugaiban ott motoszkált, hogy fontos lenne felvenni a telefont. Arra nem emlékeztem, miért; az apró pusziktól minden utolsó eltitkolt aggodalmam is eltűnt. Lefejtettem magamról a fiút, és elfordultam.

- Halló? - szóltam bele a telefonba.

- Cammie? - Maxie hangja kissé rémültnek tűnt. Rossz volt a vétel, akadozott a hangja. Nem csoda, az iskola területén nehéz mobillal telefonálni, alig van térerő. - Hol vagy?

-É..én, csak kijöttem sétálni! - próbáltam visszaállítani a pulzusomat, és a légzésemet is a rendes állapotára.

Tetsuyára pillantottam, aki elhúzódott tőlem egy huncut mosollyal arcán. Biztos vagyok benne, hogy ez jó móka volt számára.