normális, azaz hogy nem dőlök be olyan dolgoknak aminek nem kellene?
miért hiszek olyan dolgokban, ami csak az én fejemben gyönyörű, és tökéletes?
miért hiszem azt, hogy az amit én eltervezek valahogyan valamikor az beteljesül?
miért nem vagyok képes normális lány módjára cselekedni?
miért húzom fel magam tök értelmetlen dolgokon, és miért zúdítom a bajaimat az emberek fejére?
miért nem vagyok képes megállni a saját lábamon, és elintézni a dolgaimat mások nélkül?
miért van az, hogy ennyire naiv, és hiszékeny vagyok?
miért nem tud az életem egyszer valaha normális lenni anélkül, hogy megbotlanék valamibe?
miért nem vagyok képes felkelni a földről, ha valamibe megbotlottam, és miért nem vagyok képes elhagyni a múltamat?
miért gondolok vissza mindig a szép, és jó múltra, és hiszem azt hogy a jövő is efféleképpen alakulhat?
miért nem vagyok képes vállalni tetteimért a következményeket?
miért vagyok ennyire szerencsétlen az életben?
miért hiszem azt, hogy egyszer minden helyreáll, és minden jól fog alakulni?
miért hiszem azt, hogy egyszer talán én is szerencsés leszek, és jobb lesz az életem a mostaninál?
miért nem vagyok képes elengedni azt akinek már nincs dolga nálam?
miért nem bírok felelősségteljesen viselkedni?
miért nem bírok elszakadni?
miért van az, hogy gyenge vagyok, és mások kihasználnak?
miért nem vagyok normális lány?
pedig, az akarok lenni.
egy átlagos, normális lány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése