Nem értem.

Nem értelek titeket.
Barátok? Az lennétek? Lekoptattok,nem kerestek, de végül megmondjátok mit kellene tennem? Tanács lenne? El is fogadnám ha nem hirtelen írnátok. Mi lenne ha egyszer érdeklődnétek is irántam? Mondjuk heti egy alkalommal? Aki nem teszi, annak miért kéne hidjek? Magasról szartok rám. Azt mondjátok más dolgotok van. Azt mondjátok elegetek van belőlem. Akkor miért mondjátok, hogy jobban tudjátok mi lenne jobb? Nekem?? Az én saját életembe??
Kezdek betellni. Nem vagytok mellettem amikor kellenétek. Nem vagytok velem. Nem segítetek. Nem beszélgettek velem. Nem kerestek. Lemondjátok a találkozót. Akkor mégis miért vagytok kibukva ha más társaságát keresem?
Azt mondjátok ez a gusztustalan dolog, az egyik legrosszabb tulajdonságom. Meglehet. De nem vagyok képes egyedül ülni csendben a szobámban, várni hogy valaki visszaírjon nekem. Hogy visszaírjon, hogy van-e kedve találkozni. Társaságot akarok! Ezért csapangok. Ezért van az, hogy olyanokkal is szóba állok akikkel nem kellene(és ezt én is tudom).
Ezek után, van még kérdésetek?